Az öcsém, a bátyám, az apukám, az anyukám és én boldogan éltünk Pápán, egy kertes házban 6 éven keresztül. Ott kaptunk (vettünk) állatokat: egy kutyát, egy papagájt és egy tengerimalacot.
Ez a történet egy átlagos napon kezdődött. Vagy mégsem? Anyukámon és Apukámon látszott, hogy valami nincs rendben. De mi lehet az? Nem zavartam ezzel őket, mert úgy gondoltam, hogy csak rosszul aludtak. Apu elvitt minket az iskolába, majd mikor véget ért, ő hozott el. Az arcán még mindig ott ült a reggeli szomorúság. Otthon megírtam a házi feladatomat, majd befeküdtem a tv elé. Kábé 3 órát néztem, mikor anyu megszólalt: - Vacsora! - erre felkeltem és kimentem a konyhába.

A szülők és most már a bátyám arcán is ott volt a nagy szomorúság. „Valami baj történt, nagy baj”- gondoltam. Étkezés közben sokat nevetgéltünk, de mikor véget ért, kiderült a szomorúság oka. A szüleim elválnak. Először, mikor meghallottam, nem hittem a fülemnek. „Ez nem lehet igaz, ez nem” - vigasztaltam magam, pedig igaz volt. Minden erőmet felemésztette az, hogy megértsem. Nekem ez magas volt Nem értettem. Nem értettem miért pont ők, és miért pont most. Még mindig nem tudtam felfogni mi is történt. Szüleim megpróbáltak megvigasztalni,(engem és az öcsémet), de nem sikerült. Felálltam az asztaltól és kirohantam az udvarra. A kutyánk odajött hozzám és megnyalta a kezem. Erre a szememből kicsordult a könny. A kutya érezte, most valami rossz történt. Azután elment a kert végébe és előadta legszomorúbb vonyítását. Ekkor megjelent mögöttem édesapám. Megkért, hogy menjek be vele, mert dönteni kell. Nem tudtam, mit kell dönteni. Arról kellett dönteni, hogy melyik gyerek melyik szülőhöz menjen. A végeredmény az lett, hogy az öcsém meg én anyuhoz, a bátyám pedig apuhoz került. Aznap este nem tudtam aludni. Egész éjjel gondolkodtam, hogy jól döntöttem-e.
Pár hónappal később anyukám, az öcsém és én Oroszlányba költöztünk. A legrosszabb az volt a költözésben, hogy ott kellett hagyni azt a házat, amit 6 éven keresztül otthonnak hívtam. Azt a lakot, mely 6 éven keresztül hozzám nőtt, vagy én őhozzá. Azt a lakást, melyben bátyám és apukám fog lakni. Ez a tény nagyon megváltoztatta az életem. Az új hely talán új örömöket vagy új gondokat fog hozni? Akkor még nem tudtam. Az egyetlen jó, hogy ott laktak a mamáék. Ők könnyítették meg ezt a helyzetet. Apukámat és a bátyámat azután alig láttam. A költözés után az iskola közben kaptunk egy remek hírt: apa megházasodik. Ősszel meg is volt az esküvő. Felesége Ildikó remek nő, és a lánya kedves és nagyon vidám, szeretetteljes.
Télen nagy szomorúság történt: meghalt a tengerimalacunk. Néhány hét múlva a papagájunk is elvesztette életét. A költözés utáni nyáron, éppen apunál voltunk nyaralni. Ott tudtam meg, hogy meghalt az unokatestvérem. Ha itt lenne, sok jó dolgot tudna mesélni. Ő már 18 éves korban Isten embere volt. Naplójába, (amit a temetésén felolvastak), sok remek dolgot írt Istenről és a halálról.
De ő már nem él. Ezt nem tudja feldolgozni egy 13 éves fiú, amilyen én vagyok.
Arra a kérdésre, hogy jobb vagy rosszabb itt, nem tudom a választ. Kezdünk egyenesbe jönni, de nem tudhatom, mit hoz majd a jövő.

• Előző
• Tovább