Az én telefonomról írok, mert nélküle el se tudnám képzelni az életem.
Hát ez egy elképesztő történet volt a múlt hét szombaton.
Feltöltöttem a telefonom, hogy tudjak beszélgetni a barátaimmal. Elmentem az élményfürdőbe és véletlenül otthon hagytam. Nagyon jól éreztem magam, nem is vettem észre, hogy nincs mellettem a telefonom. Mikor hazaértem, még minden normálisnak tűnt. Elmentem sétálni a barátnőmmel, hogy utána úgyis buliba megyünk. De nem volt minden olyan tökéletes, ahogyan mi azt elképzeltük. Bokod felé lerobbant a busz.

Senkinek nem volt pénz a telefonján, nagy sötétség, messze a várostól és a segítségtől. Elő akartam venni a telefonom, de nem volt a zsebemben. Valami világított a buszon. Felment a sofőr, hogy megnézze mi az, de nem jött vissza. Utánaküldtünk egy fiút, hogy ő is nézze meg, de ő se jött vissza. Már szinte félve és ijedten álltunk a sötétben a barátnőmmel és még pár emberrel. Kíváncsiak voltunk, hogy mi történhetett ott fent. Előreküldtem a barátnőmet, hogy menjen előttem, majd én fedezem. El is indultunk, és amikor felértünk, csak a busz hátuljában láttunk valami kicsi világító dolgot. Közelebb mentünk és a telefonomat pillantottam meg. Azt hittem, hogy ez egy tréfa, de nem. Magába szippantotta a barátnőmet és utána engem is be akart, de nem jött össze, mert meglátta a nyakamban az MP4 lejátszót. Aztán elvörösödött, mert nagyon tetszett neki a formája és a billentyűzete, olyan nőiesen vékony volt. A színei olyan varázslatosak voltak. Mikor együtt voltak nem is játszott mást, csak romantikus, lassú számokat. Amikor megszólalt, akkor minden más volt, olyan mintha csak ketten lettek volna a világon. Láttam, hogy ez a gyenge pontja, és hogy ezzel le lehet győzni. Nem tudtam, hogy miért tette ezt, miért lázadt fel a gazdája és az emberek ellen? Hát megpróbáltam rájönni és visszaszerezni az embereket, akiket elnyelt. Hát, amikor lassú számra raktam, akkor a fiú jött ki, amikor discosra, akkor a barátnőm, aztán egy teljesen átlagos számra a sofőr. Ez úgy volt, hogy a kamerán keresztül beszívta és a hangszórón, keresztül dobta ki őket. Ez nagyon nagy hanggal és fénnyel járt. És aztán megértettem, hogy ez az egész miért történt. Mikor otthon felejtettem a telefonom, akkor megsértődött rám, és jobban összebarátkozott az MP4 lejátszóval. És amikor beszéltem a telefonon a barátnőmmel, akkor a discoról volt szó. Amikor a fiúval, akkor arról volt szó, hogyan hódítson meg egy lányt. Amikor felhívtam a buszosokat, akkor egy teljesen átlagos dologról volt szó. És ezeket, a dolgokat kisajátította magának a telefonom. Csak ötleteket merített, hogyan hódítsa meg az MP4 lejátszót, mert annyira beleszeretett, hogy bármire képes volt érte. Úgy próbálta ezt megoldani, hogy az emberek érzéseit, vagyis az egész embert magába szívta. De utána minden jóra fordult, az emberek megszabadultak, és az MP4 lejátszó és a telefonom összeházasodott. A számítógépem adta őket össze. Nagyon szép esküvő volt,a barátnőm és én voltunk a tanúk. Utána gyerekeik születtek, a kis MP3 lejátszók. Tisztára, mint az anyukájuk, de az apukájukra is hasonlítottak. Még most is boldogan élnek, míg el nem romlik az aksijuk.

Ez a történet arra volt jó, hogy tanúi legyünk két gép szerelmének. Sokszor a gépeknek több érzésük van, mint néhány embernek.

A tanulsága pedig az, hogy mindig legyen nálad a telefonod, és soha nem bántsd meg úgy, hogy haragudjon rád.

• Előző
• Tovább