Egyszer kértem az osztálytársamtól egy játékot a számítógépre. Másnapra már hozta is a CD-t. Fel is telepítettem a gépre. Először nem tudtam, de vírusos volt a játék. Megfertőzte a zenéket. Én kiírtam a zenéket egy CD-re, mert azt hittem, hogy akkor a gép sértetlen marad. Így is történt,a gép tiszta lett. A CD-t a kuka mellé raktam. Apukám arra ment, felvette a lemezt és kivitte a szemetet. A CD-t az autóba rakta, a szemetet pedig a kukába. Én azt hittem, ki lett dobva, de nem. Másnap, amikor apukám vitt az iskolába, bekapcsolta a rádiót és az én zenéim szóltak.

-Azonnal kapcsold ki! - mondtam neki.

-Nem tudom!

 A rádió elromlott.  Elkezdett füstölni és szikrázni. Apu leállította az autót és kivette az akkumulátort, de a rádió szólt tovább.

- Mi történt vele?

- Nem tudom! 

- Le kellett volna állnia!

 Aztán az autó elindult. Apukám gyorsan beugrott a járműbe és nem tudta irányítani. Én gyalog mentem el iskolába. Amikor hazaértem, nem volt otthon apukám. Bekapcsoltam a TV-t és a hírekben az volt, hogy egy őrült vezető nem tudta irányítani az autóját. Épp láttam, hogy errefelé tart. Ráültem a motoromra és elindultam megkeresni az autót. Amikor megtaláltam, szerencsém volt, mert csak 180-nal ment. Ráugrottam a motorháztetőre, hogy be tudjak mászni a tetőablakon. Amikor ráugrottam az autóra, csak vállam húzódott meg és két körmöm tört be. Nagy nehezen be tudtam mászni a tetőablakon. Apukám nagyon örült nekem. Nem hitte volna, hogy segítek neki. A motor, amivel mentem, szétesett és felrobbant a sebességtől. Egy értékes motor volt, de most nem ez a lényeg.

- Ügyes vagy, fiam! - dicsért apu.

 Amikor bent voltam az autóban, láttam, hogy a rádió irányítja az autót. Apukám mindent kipróbált, hogy leálljon. Nyomogatta a gombokat, rálépett a fékre, behúzta a kéziféket, de a jármű száguldott tovább. Amikor belerúgott a rádióba, akkor hirtelen lefékezett. A lábamhoz csúszott egy 5kilós kalapács és ment tovább. Apa felvette és elkezdte ütni vele a rádiót, de semmi sem történt. A rendőrök már szöges útzárat raktak elénk. Az autó áthajtott rajta és csak gyorsabban ment. Az üzemanyagjelző már azt jelezte, hogy nincs benne benzin. Nem is volt.

- Nem fog sokáig menni! - mosolygott.

- Remélem!  - válaszoltam.

Az autó nem állt le, benzin nélkül ment. Éppen egy szivacsgyár mellett mentünk el, ahol kiugrottunk és egy puha szivacsra estünk. Az autó pedig leállt.

- Jókor állt le!

- Hát igen! – mondtam megkönnyebbülve..

Mentünk oda és láttuk, hogy mozog. Átváltozott egy robottá. Egy olyan robottá, ami a CITROËN C4-es reklámban volt. Elkezdett táncolni és sorban taposta el a rendőrautókat. Erre a hírre kijött a SWAT, a katonaság és a nehéztüzérség is. Amikorra ideértek, addigra elszökött az autó, vagyis a robot. Már vadászgépek is jöttek. Mi szépen hazamentünk és a rendőrökre bíztuk a dolgot. Amikor megérkeztünk, nagy dübörgést hallottunk. Kimentem a ház elé és ott volt a robot. Felkapott a vállára,miközben apukám rugdosta és ütötte. Elvitt egy barlangba.

- Vakard meg a hátam! - mondta nekem.

- Nem! – kiabáltam.

- Légy szíves!

- Na jó!

Megvakartam és láttam a hátán egy piros gombot. Megnyomtam és nem történt semmi. Aztán vakartam tovább és találtam egy zöld gombot. Megnyomtam és kijött a lemez. Gyorsan kettétörtem és visszaváltozott az autónkká. Hívtam a rendőrséget és elvitték a CD-t. Ők jobban semmisítették meg a lemezt. Amikor hazaértem, akkor elmeséltem szüleimnek a történetet. Apukámnak nem kellett sokat mesélni, de anyunak bizony igen. Nyugodtan,  robotmentesen élhettük tovább az életünket.

• Előző
• Tovább