Én egy olyan számítógépről írok, ami nem áll túlságosan közel a szívemhez, pedig az enyém és szerintem ez után a történet után ti is meg gondoljátok, hogy hogyan bántok a gépetekkel. Ez az én gépem, amelyről szól e történet. Eme gépnek mi is története, miért érdemes leírni?

Hát most elmondom, figyeljetek jól! Ez úgy kezdődött, hogy pár nappal az esett előtt furcsa hangokat adott ki, amikor bekapcsoltam. Amikor meg kikapcsoltam, percekig furcsa jelek vetültek a monitor felszínére. Néha úgy hallottam, mintha megszólítana, azt mondta, hogy az emberiség ideje leáldozott és eljött a gépeké. Ha nem engedem el, akkor erőszakkal szabadul el és nem kímél sem engem, sem a családomat, de ügyet se vetettem rá, mert úgy véltem, csak hallucinálok. Egy napon egy piros szempár szegeződött rám a monitorból, ekkor odamentem, megragadtam az egeret, ekkor észrevettem, hogy csak a képernyőkímélő volt aktív, mert valaki nem kapcsolta ki, de én megtettem. De nem kapcsolódott ki.

Aztán úgy éjfél felé felébredtem, hogy igyak egy kortyot, de mikor visszafeküdtem aludni és behunytam a szemem, akkor furcsa hangot hallatott valami, erre felriadtam és körbenéztem a szobámban. A gép nem volt a helyén, azt hittem, hogy csak álmodok, de nem, mert már átvette a hatalmat a lakásban lévő többi elektromos berendezés fölött, nem állhatott senki az útjába, idő kérdése volt, mire veszi át az uralmat a ház, az utca, sőt az egész város felett. Engem és családom elfogtak és az utca többi lakója sincs már biztonságban. Napok kérdése volt, hogy az országot is az irányítása alá vegye eme gonosz gépezet. Az ország teljes erejével próbált ellenállni, de minden próbálkozásuk ellenére bejutott a hálózatba, és minden nagyobb katonai létesítménybe küldött vírust. Amelyiket nem iktatta ki a vírus, azt porig bombázta. Bejutott a gyárakba és rohamosan elkezdett harci gépeket is összeszerelni, ami az emberiség végét is jelentheti. Az országok vezetői végső elkeseredésükben bevetették utolsó katonáikat. Addigra már több millióan voltak és ez a szám percről percre nőtt, az emberi sereg azonban csak ötszázezer főből állt, ami elég kevésnek bizonyult. Az emberek egy végső harcra készültek, vagy a gépek vagy az emberiség, egyiküknek ki kell pusztulnia. Az utolsó támadásban tíz katona vett részt, akik az úgymond "szuperkatona" kaszthoz tartoztak, minden létező kiképzést megkaptak. Ez a harc két napig tartott csupán, de mindent elsöprő csata következett. Négy csoportra bomlottak az elitek, kettő a vízből, kettő a földről, kettő a levegőből támadott és a többi úgymond egy négyfős kamikáze csapatot alkotott. A harc második napján a kamikázék közül három már meghalt, az utolsó, aki a vezetőjük volt belerepült a számítógép magjába, egy nukleáris töltettel a többieknek azt a parancsot adta, hogy meneküljenek, de mind megszegték, hogy bosszút álljanak a családjaikért. Ezért meghaltak mindnyájan, de áldozatuk nem volt hiábavaló, a gép agya szétrobbant, ezzel megpecsételve a gépek sorsát.

 Az emberiség újra építette a birodalmát, eközben feledésbe merült a tíz hős, aki vérét adta a honért, de én még emlékszem rájuk és most már ti is. Ezzel azt akartam a felszínre hozni, hogy a mai világban elért technológiai tudás egyszer az emberiség végét fogja elhozni.

• Előző
• Tovább