Egy gyönyörű májusi napon elmentünk az osztállyal kirándulni.
A Balaton partja volt az úti célunk. Mikor megérkeztünk a kétórás utazásból, három kempingház fogadott minket. Mi lányok 6-an egy házat foglaltunk el. A fiúk a mellettünk lévő házba költöztek be. Az osztályfőnökünk pedig a mögöttünk lévő házba. A házak belülről modernek voltak. A földszinten volt a nappali és a konyha, az emeleten meg egy hatalmas szoba, amiben 20-an is elférhettünk volna.

. Az üdülőnknek nagy terasza is volt, aminek nagyon örültünk. Mikor már mindenki megnézte a saját kis házát, elfoglaltuk az ágyakat és elkezdtünk kipakolni. Egy óránk volt a kipakolásra és utána mentünk le a Balcsira. Kb. két órát tudtunk fürödni, mert már kezdett beesteledni és jobbnak láttuk, ha már nem lubickolunk. Elhatároztuk a csajokkal, hogy este lemegyünk sétálni. Megkérdeztük Zsuzsa nénit, aki először ellenkezett, de utána belement. De azt az orrunkra kötötte, hogy 9-re menjünk haza.

-Ez az, elengedett! Jöhet a sminkelés!- kiáltott Kinga.

Nekiálltunk sminkelni és kicsinosítani magunkat. Fél óra múlva mindenki remekül nézett ki. Elindultunk hát sétálni. Sétálás közben nagyokat nevettünk és beszélgettünk. Fudzsival elkezdtünk szórakozni. Ő futott, én meg utána. Annyira belejöttem a futásba, hogy észre se vettem, hogy más is van a járdán. Nekimentem egy fiúnak. Ő elkapott. A karjában tartott. Neki köszönhetem, hogy nem estem el. Mikor ránéztem az idegenre, megpillantottam a gesztenyebarna szemeit. Ő mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.

-Köszönöm – mondtam kissé zavartan.

- Semmiség - válaszolt.

-Mi a neved? – kérdezte még mindig a karjában tartva.

-Kriszti.

-Neked?

-Jocó.

Ekkor azt vettük észre, hogy az én barátnőim és az ő barátai rajtunk nevetnek. A fiúk is 6-an voltak és mi is. Ez olyan sorsszerű volt. Jocó egyik barátja odament a barátnőimhez és megkérdezte tőlük:

-            Nincs kedvetek eljönni velünk sétálni vagy valami kávézóba?

-            Persze hogy van!- vágta rá Viki, akinek tetszett a fiú és egész végig csak egymást nézték.

A többiek is elkezdtek beszélgetni ki-ki azzal, aki tetszett neki. Mindenkinek megvolt a párja. Nekem persze Jocó. Kitaláltuk, hogy elmegyünk egy közeli kávézóba, ahol lehet biliárdozni. Kb. 10 perc múlva már a kávézóban is voltunk. Nagyszerűen éreztük magunkat. Nagyokat nevettünk, és sokat biliárdoztunk. Persze a fiúk meghívtak minket kólára is. Annyira jól éreztük magunkat, hogy észre se vettük, hogy elszállt az idő. Réka ránézett az órára.

- Úristen! Tíz óra! Gyorsan menjünk „haza”!

Gyorsan összecihelődtünk. Elbúcsúztunk a srácoktól és már futottunk is az üdülők felé. Megérkeztünk. Megfogtuk egymás kezét és lopakodva elindultunk a saját házunk felé. Ekkor Szabolcs megijesztett.

-Te jó ég! Nagyon megijesztettél.

-Talán rossz a lelkiismereted? –kérdezte gúnyosan.

-Most mire célzol?- válaszoltam zavartan.

- Hát talán azokra a fiúkra! Láttunk titeket!

- Jó, igaz! De nem mondod el, ugye?

- Úgy ismersz te engem? Dehogy mondom el!

Ezután nevetve elment. Kicsit megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy Szabolcsban megbízhatok.

Most már én is mentem volna be a házunkba, mivel már a többiek rég bent voltak, mire Zsuzsa néni hirtelen elém lépett. „Na jó, most már tuti tudja, hogy nem 9 –re értünk haza! Ezt nem élem túl!” - ezek a gondoltatok játszódtak le a fejemben.

-Te mit keresel még itt kint?- kérdezte komolyan.

Én nem tudtam mit válaszolni. Csak hebegtem-habogtam miközben válaszoltam.

-            Hát… én… Csak beszéltem a. a. Szabolccsal.

-            Jó. De most már menj be és feküdj le! – szólt elmosolyodva és megsimogatta a fejem. Mikor végre beértem a házba, mindenki odafutott hozzám.

-            Mit mondott? Hazudtál ugye?- kérdezték tőlem egymás szavába vágva.

-            Nyugodjatok meg! Hazudtam. Bár nem volt kellemes, mert most kicsit lelkiismeret furdalásom van.

-            Jaj, ne emészd magad!- mondta Viki.

-            Tényleg  ne emészd magad, mert mindannyian annyira szerelmesek vagyunk!- kiáltotta Réka..

-            Én is az vagyok! Nagyon!- nevettem el magam.

Ekkor hirtelen valaki zörgetett a teraszajtón. Eléggé megijedtünk, mivel tudtunk, hogy nem lehet senki az osztályból, mivel már mindannyian aludtak, már elég késő volt. Odamentünk az ajtóhoz és kinyitottuk. Nagy sikítás! A nagy ijedségben meg se ismertük, hogy ki áll az ajtóban. Csak Kinga párja volt, Attila. Egy szál rózsát hozott neki. Ugyanígy mindegyik fiú belépett az ajtón és virágot hoztak nekünk. Nagy ölelések következtek. Mindenki a saját párjával volt. Boldogok voltunk és a szívünk egyre csak vert, amikor egymás szemébe néztünk.

Az ölelések után leültünk kártyázni. Egész éjjel kártyáztunk és beszélgettünk mind a tizenketten. Csodálatos este volt. Mivel egész éjjel fent voltunk, eléggé kimerültünk, ezért elaludtunk.  Ott aludtak nálunk a fiúk. Másnap reggel nem ébredtünk időben. Zsuzsa néni keltett minket. Mikor bejött a házba,csak annyit látott, hogy tizenketten vagyunk és idegen fiúk is vannak a házban. Elkezdett kiabálni. Kizavarta a fiúkat. Másnap mentünk volna haza, de ez miatt azonnal indultunk. Az osztálybeli fiúk nagyon idegesek voltak ránk, mivel mi rontottuk el a kirándulásukat.

Hazafelé a buszon csak sírtunk. Tudtuk, hogy rosszat tettünk, de szerelmesek voltunk. Hisz amikor az ember szerelmes, nem gondolkozik józan ésszel. Nem érdekli semmi és senki,csak az, hogy azzal legyen, akit szeret. Mi is ebbe a hibába estünk. Azt is bántuk, hogy el se tudtunk tőlük búcsúzni. Ez az eset már egy éve történt, de a szívünkben ez a gyönyörű nap örökké él. 

• Előző
• Tovább