A víz világnapja alkalmából verseket szívesen olvasó és szavaló felsős tanulóink és néhány tanárunk saját költésű verseket írt és idézeteket keresett népszerű költők műveiből.

Könyvtárunk melletti folyosó falán elhelyezett papírból készült esőcseppekre 30 alkotás került. A könyvtári csoport hétvégén a közeli majki tóhoz kirándult, ahol a gyerekek személyesen is megismerkedtek a vízzel és a tóparti élővilággal.

A víz és a kirándulás

 

 

A víz nem okoz bánatot,
Csak örömet, boldogságot.
Ne szennyezd, mert az unokák,
Nem nézhetik meg a csodát!

 

Legyél tehát környezetbarát!

Sétáljon veled az egész család!

Tüzet csak kijelölt helyen gyújtsatok!

Ne kárt, örömet okozzatok!

 

Vidám legyen az egész napotok.

Azt kívánom, érezzétek jól magatok.

Ha hazamentek sok vizet igyatok,

Szeressétek, mert jó barátotok!

 

(ÔÇ×ArthurÔÇŁ)

 

 

Süt a nap

 

Süt a nap, meleg az idő

Nyáron jól jön a napernyő.

Uccu, menjünk gyorsan a standra,

Csobbanjunk egyet a hűs habokba.

 

Vízben játszani, jaj de jó.

Repül a labda, a vízbe pottyan,

A felcsapó víz a szemembe loccsan.

Lubickolunk, játszunk vígan.

 

A nap végén mindenki elmegy,

Üresen áll a medence medre.

Elment a nyár,

Az ősz vár ránk.

 

(Sárosi Anna 5.b)

 

 

A horgászok

 

Melegen süt le a nap sugara,

Holnap lemegyünk horgászni a tóra.

Jó nagy halakat fogunk este,

Utána meg utazunk Pestre.

 

Veszünk a piacon egy csónakot,

Ezzel haladunk a gyönyörű tavon.

Igaz, állóvízben halad a ladik,

De mégis a hullámok viszik.

 

A gyönyörű természet elkápráztatott.

Szép a természet!- így szólok társamhoz.

Barátom éppen egy óriási lazacot fogott.

Á, pont ez jut nekem?- ekképpen morgott.

 

Pontyot szeretnék, nem holmi ízetlen halat!

- S ezzel a mondattal elúszott a finom falat.

Ezután így szól: Menjünk innen, e szörnyű helyről!

- S ezzel távozunk, a szerintem gyönyörű mederből.

 

Nagyon lassan ballagunk haza,

Mert el vagyunk szomorodva.

Nincs most hal a szákban,

Ezért töltött el a bánat.

 

(Koczor Benedek és Bokovics Martin 5.b)

 

 

A Víz

 

A víz világnapja arra jó alkalom,

Hogy elmondjam róla néhány gondolatom.

Színtelen,szagtalan jóízű folyadék,

Közismert formája többféle csapadék.

 

Esőként folyékony, szilárd mint zúzmara,

De lehet gőz, dér, hó és hódara.

Jégként feljön a víz tetejére,

Plusz négy fokon legnagyobb a sűrűsége.

 

Celsius-skálánk is a vízhez kötődik,

Nevezetes pontján a víz gőzzé válik.

A jéggé válás helye a nulla-pont lett,

A két pont közti táv add ki száz egységet.

 

Testünknek víz a nyolcvan százaléka,

Tömegegységünket is egy köbdeci adja.

A víz az életünknek az egyik alapja,

Magzatvízből jövünk ki a napra.

 

Víz borítja Földünk kétharmadát,

Mégsem ÔÇ×herdálhatjukÔÇŁ most tovább!

Édesvíz csak két és fél százalék,

Ennek is kétharmada megfagyott jég.

 

Öntözés, esővíz kell a növényeknek,

Sokkal több, mint amit végül is felvesznek.

Az állatokat pedig nemcsak itatni kell,

A takarmány-termelés is vizet igényel.

 

Nem becsüljük meg, amíg van bőven,

Háború is lehet érte a jövőben.

Vannak olyan vidékek már most a világon,

A hol a tiszta víz nem több, mint álom.

 

Vízdíjban fizetjük a megtisztítást,

Hagyjuk hát abba a vízpazarlást!

Becsüljük viszonylag bő vízkészletünket,

Hiánya ne rontsa jövő életünket!

 

/Slezákné Dénes Zsuzsa

matematika-fizika tanár/

 

Lételemünk a víz

 

 

Gondolkodjunk!

Mit szeretünk a legjobban?

Mi mást, mint a tiszta, friss ivóvizet?!

Melyet, ha megszennyez valaki,

bírságot fizet.

Vagy hogyha rozsdás, és nem tudunk tisztálkodni,

A fürdőkádban pancsolni.

Nem lehet vele főzni,

Ruháinkat tisztára mosni.

 

Megszoktuk már, hogy a csapból folyik,

De ha mégse,

Akkor döbbenünk rá,

Hogy minden cseppje kincset érne.

Becsüljük a vizet, hisz egészséges!

Mert egészségünk a víz nélkül nem lehet teljes!

Ivóvizünk drága kincs, s a világon

Párja nincs!

(ÔÇ×Verses VikóÔÇŁ)

 

Zúgó patakon

 

Zúgó patakon a vízi malomÔÇŽ

Mikor kelepel, el-elhallgatom.

 

Ahogy fut a hab, beléje akad,

Kattogva neki dölyfös szavakat:

 

ÔÇ×De nagy hatalom a vízi malom!

Elállom utad, ha én akarom!ÔÇŁ

 

A csacska patak, azt csobogja csak:

ÔÇ×Addig kelepelsz, míg én hajtalak!ÔÇŁ

(Móra Ferenc)

 

Kirándulás esőben

 

Kirándulunk vasárnap

Apu,anyu meg én,

Fejünk fölött faágak,

A lombon enyhe fény.

 

Már csokrom is van jó nyaláb,

És magyaráz apu,

Ez zsálya,az meg szarkaláb,

S az ott útilapu.

 

Letelepszünk a padra,

És megterít anyu,

Van minden tészta,alma,

Sült hús meg savanyú.

Egyszerre csak zeng, elborul,

Nagy felhő már az ég,

És csöppre csöpp kopogva hull,

Pattog a buborék.

 

De nem áztunk meg a padon,

Egy csöpp se hullt oda,

Tetőtől talpig szárazon

Értünk mégis haza,

 

Mert egy esőkabátban,

Az erdő közepén,

Elfértünk mind a hárman,

Apu, anyu meg Én.

(Székely Magda)

 

 

A tavon

 

Szúnyog zirreg a tó fölött,

Bűvöli a béka.

Alig várja, hogy leszálljon

Elé a zsombékra.

 

- Szállj már alább, gyere, gyere,

Ne félj tőlem, szentem!

Szúnyogot én már náladnál

Nagyobbat is nyeltem.

 

Így biztatja a szúnyogot

Meredt szemű béka,

Amikor a tóra vetül

A gólya árnyéka.

(Kányádi Sándor- részlet-)

 

Kacsa-Úsztató

 

Tó vize, tó vize csupa nádszál,

Egy kacsa, két kacsa oda-császkál.

Sárban ezer kacsa bogarászik,

Reszket a tó vize, ki se látszik.

(Weöres Sándor)

 

Esik! Esik!

 

Hogy kopogtak! Hogy dörömböztek !

Tetőn ,ablakon hogy zörögtek

Mintha millió madár szállna,

Úgy vetették magukat a tájra!

Esik!Esik! Ti szárnyas cseppek!

Fiókái nagy fellegeknek!-

Hát felnevettem! S felnevetek

Kertek, mezők víg zajba kezdtek!

 

A szertebújó, tikkadt tájak,

Összefutottak, eggyé váltak,

S miként a gyermek tekenőbe,

Úgy lubickolt már az esőben,

Az egy-mező, egy-kert, az ország!-

S míg új esőknek hírét hozták,

Új fellegek, én dalba fogtam,

És ablakomban így daloltam:

 

Édes tájunk, hát ifjúhodjál,

Aszálytól vénen ne zokogjál!

Jég kardja nyakadra ne sújtson

S ha jő a Nap, virágot gyújtson:

Virág pirossa, kékje égjen

Füveid között, dombon, réten!

Búzád nyakig, fejbúbig érjen,

Ki rajtad lép, már vígan lépjen!

(Zelk Zoltán)

 

A Tisza

 

Nyári napnak alkonyulatánál

Megállnék a kanyargó Tiszánál

Ott, hol a kis Túr siet beléje,

Mint a gyermek anyja kebelére.

 

A folyó oly simán, oly szelíden

Ballag le parttalan medrében,

Nem akarta, hogy a nap sugára

Megbotoljék habjai fodrába.

(Petőfi Sándor - részlet)

• Tovább