Valentin-napra írott versek
-
Készült: 2006. február 21. kedd
Tartalomjegyzék
Ülünk egymás mellett
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán,hallgatagon.
Ő nem szól hozzám,és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggetnek búsan- mégis élni?-
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.
(József Attila)
Egyedül
Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül nem lesz soha párom.
Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.
Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok.
Aki büszke arra, hogy mellette állok
Aki míg én alszok őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok kacagó a kedve,
Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök- visszatérten.
S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök néma sírba.
(József Attila )
Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elérévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
(Juhász Gyula)
Uniós projektek
