Vörös a rózsa…
Vörös a rózsa,
Az ibolya kék,
Nem veszed észre:
A szívem tiéd.

Vörös a rózsa,
Az ibolya kék,
Te sem veszed észre:
A szívem rég tiéd.

(„Neveletlen hercegnő”)

Szerelmes dal
Szerelmes dal szívem szava,
Szeretlek én kicsi rózsa.
Szívemnek az minden vágya,
Te legyél ó lelkem párja!

Ah de ama gonosz ördög,
Mocskos mancsa közénk görög.
Ó távolság, ó te galád,
E rossz ármány meg nem ád.

Gonosz cseled már nem ármány,
Bíz’ a vonat nagy találmány,
Távolság már hej legyőzve,
Gonosz őrdög már elűzve.

Nem vagyok egy nagy Poéta,
Szívemnek ez nem fő gondja.
Mégis szívem minden vágya,
Te legyél ó lelkem párja!

(„Maximanus”)

Milyen a szerelem?
A szerelem sötét verem,
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

                    („Baby Boszy”)

Szerelem szívemben véletlen?
Szerelem szívemben véletlen?
Nem, ez hihetetlen.
Szeretem az életem,
De nélküle végtelen.

Szeretni csak téged lehet,
Mást nem is merek.
S ha mást szeretnék,
Biztos, hogy el is vesznék.

Feledjük a bánatot és elmegyünk,
Senkinek a terhére nem leszünk.
„Talizunk” és a tengerre elmegyünk,
Egész nap a vízben hűsölünk.

                        („Szőke lány”)

Egy Szerelmes gyerek
Szívem dobog teérted,
Szerelmem gyümölcse megérett.
Ha zafír kék szemedbe nézek,
Akkor csodálatos ez az élet.

Érted ötször meghalnék,
S szépségedtől felélednék.
Neked adnám a lelkemet,
S az egész életemet.

Oly szerelmes vagyok,
Mint egy dalos madárka.
Én Szerelmes gyerek vagyok,
Ki szívét kitárta.
Minden kívánságod lesem,
Én drága szerelmem.

        (Dósa Roland, 11 éves)

Pici házban…
Pici házban pici nyuszi,
Pici szádra pici puszi,
Pici szavak pici számból,
Pici szívem érted lángol.

                  („Lanselot )

Szerelem
Szeretnék szeretni,
Szerelmet szerezni,
Szerelmes szívemnek,
Szívedhez szegezni.

                („Lady”)

Félelem
Csendesen vállamhoz értél,
Szívembe bocsátást kértél,
Én megadtam volna
Ha szívem nem félt volna.

Csendesen suttogtál szavakat,
Szívemet meglágyítottad,
De mégis féltem tőle.
Hisz nem mutattad szíved,

Csendesen felém hajoltál,
Eldúdoltad szíved óhaját,
De csókolni nem hagytam ajkad,
Mert szívemet összetörted egyszer halkan.

                                       („Angyal lány”)

Óda az Én szerelmemhez
Egy nap, mikor sétáltam az utcán,
Egy szép lányt megpillantván:
Tudtam, hogy ez lesz a nagy alkalom,
Mikor vöröslő ajkát megcsókolhatom.

Odamentem hozzá, megfogtam a kezét,
És néztem a ragyogó kék szemét.
Megismertük egymást, s tőlem
egy gyűrűt kapott,
Soha, de soha nem felejtem el
ezt a gyönyörű napot!

            („Verses Vikó”)

Miért szeretlek?
Miért szeretlek?
Kérdezz könnyebbet!
Egyszer csak fújt a szél,
Ki tudja miért.
De ha már fúj,
Előle ne bújj el,
Könnyed vele szárad fel.

Miért szeretsz?
Mi fogott meg bennem?
Miért-e szeretet?
Véletlen nem lehet!
Oly szépen csiripelsz
Kis madár.
Ágad vagyok
Reám szállj!

                        („Noémi”)

Emlékül
A porba vésett emléket,
Elfújja a szél.
De amit a szívembe véstél,
Örökké él.

Én a szívembe véstem
Egy szót, s egy nevet.
A szó, hogy szeretlek,
A név pedig a Tied.

                        („Kicsi lány”)

A szív s a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány szerelméhez utat.
A szív boldog, a szív sóhajt
Ha a lány távol nincsen,
- Mit kívánsz édes kincsem?

Ha eltűnik a szerelem,
A szív kérdi: - Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.
S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.

A szem, ha nincs vis-a-vis-ja,
Rejtett kincsét előhíjja
S mosogatja gyötört lényét,
De ez már mit sem segít,
Vissza nem kapja a fényét,
Ha elsírta könnyeit.

                       (József Attila)

Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke,fehér falak…
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

                                              (József Attila)

Esti sugárkoszorú
Előttünk már havassá vált az út,
És árnyak teste zuhan át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

                        (Tóth Árpád)

Reszket a bokor, mert…
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
...

Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.

                           (Petőfi Sándor)

Ülünk egymás mellett
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán,hallgatagon.
Ő nem szól hozzám,és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggetnek búsan- mégis élni?-
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

(József Attila)

Egyedül
Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok.
Aki büszke arra, hogy mellette állok

Aki míg én alszok őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok kacagó a kedve,

Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök- visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök néma sírba.

                            (József Attila )

Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elérévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

                                  (Juhász Gyula)

Valentin-napra
Valentin nap alkalmából
Én csak azt kívánom,
Örömötök leljétek,
A matekórákon.

Szeressétek ezt a tárgyat!
Nem különben egymást!
Ha figyelsz az óráimon,
Ötöst kapsz, meglásd.

Számlálótól, nevezőtől,
Arányoktól ne félj!
Megismerve titkaikat
Nehézségük csekély.

Rejtvényfejtés a mateknak,
Unokatestvére.
A megoldások meglelése
Az igyekezet bére.

Fizikával is foglalkozz
Tudásszomjas vággyal!
Segít neked ismerkedni
A rejtelmes világgal.

Buta gyerek nálam nincsen.
Talán csak nem tanultál?
Ha érdekel amit mondok,
45 perc hamar elszáll.

Társaidat figyelésben
Semmiképpen ne zavard!
Engedd őket okosodni,
Ha Te éppen nem akarsz!

Elsősorban segítőnek,
Tekints engem az órán,
Dolgom az, hogy beléd töltsek,
Mindenféle tudományt.

Azt szeretném, sikeres légy,
Örömmel jöjj suliba,
Szeresd, amit itt csinálhatsz
S akkor nem lesz galiba.

Én szeretlek tanítani,
Tanulni meg te szeress!
Hisz tanulni holtodig kell,
Kibúvókat ne keress!

Szeretetre kampányol
Minket a Valentin-nap.
Őrizzük meg ezt az érzést
Egész évben magunknak!

(Zsuzsa néni)

Titkos szerelem
Nagy titok az én szerelmem,
A szívemben belerejtem,
Ne tudja meg soha senki,
Szívem kinek nevét rejti.

Sokszor néztem titkon, lopva.
Ó, bárcsak az enyém volna!
Nincsen hozzá bátorságom,
Kifejezni boldogságom.

Jó lenne, ha kitalálná,
Mily sokszor gondolok én rá,
Megszólítna, beszélgetnénk,
Istenem! De boldog lennék!

(Csonka Zita verse, írta 14 éves korában,
csak akkor még nem merte senkinek sem megmutatni)

 Valenti-napi versike
Valahol a lelkem mélyén,
A szívemben rejtve van
Lent egy név, mit nem tud senki,
Egyedül csak én, magam.
Nem tudom, hogy Ő mit érez,
Talán szeret? Meglehet.
Izgatottan várom én, hogy
Nékem szóljon kedvesen.

(Sárközi Adrienn, 9 éves)

• Előző
• Tovább