A Föld felszínére zúduló napsugárzás energiájának egy része a természetben a víz állandó körforgását  eredményezi. Az ezt fenntartó energia szinte teljes egészében a párolgás-lecsapódás energiaigényét fedezi, de ez az energiamennyiség az ember számára sajnos hozzáférhetetlen. Azt az energiát viszont, amelyet a vízesések, a hegyi patakok vagy a folyók nyújtanak amikor vizük a magasabb helyről az alacsonyabb helyre áramlik, az emberek már régóta felhasználták különbözõ munkák végzésére, emberi vagy állati erők helyettesítésére. 

 Az első "vízi-erőművek" a római birodalom utolsó évszázadaiban, a III-IV. században építették. Jellemzően főként a gyarmatokon telepítették őket, mivel Itáliában bővében voltak az olcsó munkaerőnek. Ezek a kerekek alulcsapott rendszerűek voltak, így a víznek csak a mozgási energiáját hasznosították. A továbblépést a felülcsapott kerekek jelentették, amik már döntően a helyzeti energiát hasznosították, és lehetővé tették a vízenergia ipari célú felhasználását is, főként kovácsoló üzemekben, fűrésztelepeken, papírmalmokban. A víz nyomási energiáját a sugárcsöves turbinák használják ki, amiket főleg a nagyesésű, hegyvidéki erőművekben alkalmaznak. A gőzgép feltalálása egy időre feledtette a vízgépeket, de felhasználásuk kézenfekvõségét jelzi, hogy 1893-ban megépült az első modern vízerőmű a Niagarán, mégpedig villamos áram termelésére. Korunk vízturbinái egyenként is több száz megawattóra energiát termelnek, így csoportos alkalmazásukkal igen komoly energiaforrást jelentenek. A gazdaságossággal magyarázott gigantománia egyre nagyobb egységteljesítményû vízerőművek építését követeli, ezek viszont hihetetlen mennyiségű föld megmozgatását, több millió köbméter vasbeton beépítését igénylik. Mindezt óriási költségekkel, nem meglepő tehát, hogy a vízenergia kihasználása - a kedvezõ adottságok ellenére is - csak a gazdaságilag fejlett országokra, illetve igen tőkeerős társaságokra jellemző.

 Más a helyzet viszont az ú.n. közepes- vagy kis vízi erőművek esetében, amelyekből talán a legtöbb van a világon, így Európában is. Ezek az erőművek kisebb-nagyobb vízfolyásokra épülnek, duzzasztással vagy egyszerűen átfolyással termelnek villamos energiát. Beruházási költség igényük ezeknek is jelentős, de arányaiban jóval kisebb mint az óriás erőműveké. Európában, de közvetlen szomszédunknál Ausztriában is számos példa van rá, hogy önkormányzatok, kisebb-nagyobb gazdaságok, cégek vagy magánszemélyek, saját igényeik kielégítésére ú.n. törpe vízerőműveket építenek, és üzemeltetnek. A saját fogyasztáson túli fölösleget pedig az országos hálózatba táplálják be, amelyet az érvényben lévő törvények szerint az áramszolgáltató cégek átvesznek, és a mindenkor érvényes tarifák szerint fizetnek ki. Ezek az erőművek általában kis teljesítményûek, kb. 100-200 kW-ot produkálnak, a helyi igényeket viszont bőven kielégítik.

• Előző
• Tovább