A Hunyadi Mátyás Általános Iskola felső tagozatának vállalkozó szellemű diákjai részt vehettek egy őszi túrán. A kirándulás során érintették a majki remeteséget, valamint a tó partján a felszálló pára közepette volt szerencséjük elfogyasztani a reggelit. Hangulatos környezetet varázsolt a párafüggöny közepette átszűrődő napfény az amúgy is szép tájból.

A túrát vezető két tanár - Hegyes Zsuzsanna és Bánfalvi Attila - kíséretében a tanulók Vértessomló felé vették az irányt. A gyerekeknek nagy élménnyel szolgált, hogy egy vadászlesről tekinthettek vissza a városra. Útjuk során megfigyelték mind az erdő, mind a mező növényvilágát. A természetben szerzett tapasztalok sokkal maradandóbb élményt és tudást biztosítanak minden osztály számára, mint a tantermek. A gubacsokkal, kupacsokkal, makkokkal és különböző levelekkel teletömött táskákkal gyalogoltak el egy kis lápos terület mellett. A változatos arcú Vértesben a bátrabbak lenézhettek  egy meredek löszfal leszakadt pereméről és egy szakadék szélén is elmerenghetett a kis csapat. Az Üdülőfalu és a Villapark különféle tenyésztett állatai is vicces jelenetekkel tették szórakoztatóbbá a túrát. Beérve Várgesztesre mindenki fújt egy nagyot a helyi horgásztónál. A frissítésre nagy szükség is volt, mivel a faluhoz tartozó vár megközelítése (a rövidebb útvonalon) igen kemény próbatételnek bizonyult. A cél elérésekor az örömkönnyek és a homlokról lefolyó veríték összekeveredett. A jutalmuk az egészség megőrzésén kívül egy bográcsban készült kiadós ebéd volt. A szakácsok - Géczi-Viczena Magdolna és Járfás Mihály - sok hálát is kaptak a megfáradt tanulóiktól. Itt még jutott idő regenerálódásra, játékra és lélekben felkészülni a visszaútra. Hazafelé egy másik turista útvonalon át érkeztek a gyerekek. A Majkon létesített Bányászati Múzeumban való körül tekintés idő és energia hiány miatt elmaradt. A diákok érdeklődése igen erős a város múltja iránt, így az ide látogatás csak idő kérdése. 25 km megtétele után nem meglepő, hogy kora estére már izomláz volt a lábakban. A pedagógusok számára azonban az örömet az jelentette, hogy az arcokban is izomláz volt a sok nevetéstől és a következő héten a folyosók a túra történetekkel voltak teli. Volt olyan diák, aki az Oroszlány tábla előtt letérdelt és megcsókolta a földet. E megható, filmbe illő jelenet után egy biztos, mindenhol jó, de a legjobb otthon. Ismerjük meg városunkat és tágabb lakókörnyezetünket, hogy még jobban szerethessük és vigyázhassunk rá. Ne feledjük, hogy mi felnőttek kezdjük el írni gyermekeink sorsát.

• Előző
• Tovább